A szíriai aranyhörcsög felfedezése
1893 áprilisában számolt be róla elsőként a Londoni Zoológiai Társaság egyik ülésén Waterhouse.
Lelőhelye és sárgás-aranyos színezete alapján az új fajt szíriai aranyhörcsögnek (Mesocricetus auratus auratus, 1893, Watehause) nevezték el. 1930-ban Aleppó (Haleb) környékén Aharoni (jeruzsálemi egyetem) fogta be az első élő példányokat. Sikerült kiásnia egy nőstényt 12 kölykével együtt, s ezekkel alapította meg tenyészetét a jeruzsálemi egyetemen. Az első három példány 1931-ben került Londonba. A II. világháború miatt csak az '50-es években terjedtek el igazán Európában. Amerikába 1938-ban érkeztek. Eredeti élőhelyükön, Szíriában mára csak elvétve fordulnak elő.
Laboratóriumi állatként való felhasználását az is indokolja, hogy a jelenleg tenyésztett aranyhörcsög-állomány eredete pontosan ismert . A különböző kórokozókkal (vírusokkal, baktériumokkal, Leptospirákkal) szemben igen érzékeny, és mesterséges körülmények között is jól tenyészthető.